Kohézió, konzultáció, konszenzus, kompromisszum – ezek azok a bűvös szavak, amelyekben az északi országok sikere rejlik. Pontosabban mindezek gyakorlati alkalmazása az egyenlőségre épülő társadalmakban. Az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar-Skandináv Baráti Tagozata által szervezett konferenciáján jártunk.
Szinte teljesen megtelt a parlament felsőházi ülésterme a „Nordic Model” (Északi Modell) néven ismertté vált példaértékű gazdaság- és társadalomfejlesztési rendszerét ismertető konferenciasorozat első rendezvényén. A meghívott vendégeken kívül jelentős számban képviseltették magukat civil szervezetek, és érdeklődők. A házigazda szerepét Ertsey Katalin, országgyűlési képviselő, az IPU Magyar-Skandináv Tagozatának elnöke, valamint Ékes Ilona alelnök töltötte be. Rövid köszöntőjüket követően Janne H. Matlary volt norvég külügyminiszter-helyettes lépett a pulpitusra és előadásában röviden bemutatta az északi modell legfontosabb ismérveit. Rámutatott arra, hogy a minta sikerének egyik legfontosabb pillére a társadalmi bizalom. A szociális kohézió a „tárgyalunk, nem sztrájkolunk” elvének követése alapvetés kell, hogy legyen, továbbá valamennyi hatalmi ágnak egyensúlyban kell állnia. Több ízben említette elrettentő példaként a görögoszági helyzetet, ahol napjainkban a kialakult légkört a „jogállammi deficit” hatásának tulajdoníthatjuk. Megítélése szerint Magyarországnak is sok tennivalója van még ahhoz, hogy felzárkózhasson a fejlettebb államokhoz. Kiemelte a korrupció problémáját, illetve azt, hogy a befektetők szilárd struktúrákat keresnek vállalkozásaiknak.
Arni Hole a norvég Esélyegyenlőségi Minisztérium főigazgatója kapott szót ezek után, aki mondandóját a nemi esélyegyenlőség témakörére fókuszálta. Fontos eredményként értékelte, hogy Norvégia a politikai kultúra megváltoztatását követően 1993-tól a nők részvételi arányát 40%-ra emelte a döntéshozásban. Szólt továbbá a szülői szabadságról, melynek időtartama hazájában mindössze egy év, és az apáknak is lehetősége nyílik arra, hogy néhány hónapot eltölthessenek gyermekükkel. Ennek feltétele persze az intézményi háttér, a „jóléti konstrukciók” megteremtése, mint például a rugalmas munkaidő bevezetése. Aláhúzta mondanivalójában még, hogy rendkívül fontos a folyamatos konzultáció a partnerekkel, többek között a szakszervezetekkel – így tudják figyelemmel kísérni a munkavállalók aktuálisan megfogalmazott problémáit, és arra vonatkozó megoldást találni.
A magyar felszólalók közül Czippán Katalin a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Bizottság Irodájának főosztályvezető helyettese ezzel szemben a jelenlegi hazai helyzetet vázolta: a foglalkoztatottsági ráta rendkívül rossz, rugalmatlan a munkaerőpiac, erős a szegregáció, és a hatalom „férfiarcú” – eképpen illusztrálta azt a tényt, hogy jóval kevesebb nő kap szerepet a politikai életben.
Végül Varga Csaba a Stratégiakutató Intézet Nonprofit Kft. elnöke fejezte be az előadást egy érdekes, követésre méltó példával. Kiderült, hogy létezik egy „Fejér megyei Modell”, ami magában foglalja a nehéz időkre való felkészülést úgy, mint: önellátás, közösségfejlesztés, új típusú önkormányzás. Követendő kezdeményezésként könyvelhetjük el mindezt annak tudatában, hogy sok tennivalónk van még számos más területen, hogy az „északi modellhez” legalább hasonlító képet lássunk magunkról egy képzeletbeli tükörben.
