Pedig, de jó lenne, ha a címben foglalt értékek mentén születnének döntések kis hazánkban és drága kis Csepelünkön is. Pedig nem így van. Lássuk a példát, ami -sajnos mostanság- ragadós.
2012. május 24. Képviselő-testületi ülés napja
Van egy intézmény legyen a neve Nagy Imre ÁMK. Új vezetőt kell választani. Ez is rendben van. Válasszunk. Lehetőleg olyat, aki bírja a kollégák, munkatársak támogatását. És bírta. A jelenlegi/leköszönő vezetőnek a többség 2/3-os támogatást adott.
Van egy másik intézmény, legyen a neve Fasang Árpád zeneiskola. Új vezetőt kell itt is választani. Ez is rendben van. Válasszunk. Lehetőleg olyat, aki szintén bírja a kollégák, munkatársak támogatását. És bírta. A jelenlegi/leköszönő vezetőnek a többség több, mint 2/3-os támogatást adott.
És ezek után a testület Fideszes többsége indoklás nélkül, már a bizottsági ülésen azokat a pályázókat részesítette előnyben, akiket a intézmények dolgozói igen csak nem kívántak saját vezetőjüknek. Mi több. A Fasang esetében csak úgy kinevezték a jelenlegi igazgató- helyettest megbízott vezetőnek. Akarta? Vállalta? A munkatársak véleménye nélkül? Nem tudjuk. A testületi többség döntött. A 2/3 így döntött. Akarom mondani a narancsszínű 2/3.
Mert ez a 2/3 más, mint a többi. És a béke? Szeretet? Egyetértés? Az is más, mint a többieké...
TenkA
