Civilkedés az EU peremén
Civilnek lenni jó. Még akkor is, ha történetesen azt érzékelteti a mindenkori hatalom, hogy nem ajánlatos. Vagy nincs rá szükség.
Az elmúlt években a hatalom a civilektől mindig tartott. Kérdezhetnénk, hogy miért? Talán mert egyfajta polgári engedetlenség húzódik a civilkedés mögött? Vagy az államigazgatás teszetoszasága ellenében egy tenniakarás alakult ki az aktív, a társadalomért és a helyi környezetükért tenni akaró emberek körében? Vagy az a baj, hogy a civilek egy görbe tükröt is tartanak a hatalom elé? Legyen az a hatalom az állam, vagy annak helyi letéteményese a helyi önkormányzat. Soktényezős történet.
De a hatalom sosem volt rest, ha a saját gyengeségével állították szembe. Demokráciában nehéz, illetve nem illik direkt erőszakhoz folyamodni. Tehát maradt az egyetlen fegyver, a pénz. Pénzhez pedig a politikai korrektség általában dukál. Azaz nem piszkítunk arra a tányérra, amelyből eszünk. És így lőn a kedvelt, politikailag is megbízható díszcivil és a valódi civil, akit a hatalom megtűr, mert ahhoz viszont túl erős, hogy tiltani lehessen. És ez így elműködött. Jól-rosszul de működött a rendszer. Igaz, egy-egy „cuslág” ügy becsúszott, de hát emberek vagyunk. Gyarlók. Persze amit nem illik, azt nem, illik.
És akkor jött a megtisztulás. A 2010. évi Nagy Áprilisi Fülkeforradalom (NÁFF) új, tiszta viszonyokat teremtett. A civil szférában is. Aki az előzőekkel – értsd: szocialisták még ha csak köszönőviszonyban is volt, annak vége lett. Mint a Dallasnak. Függetlenül attól, hogy a munkája hasznos, értékes és előremutató volt.
De megszoktuk. Nincs pénz, nem is volt és nem is lesz. Csepelen is így megy ez és nem másként. Az új hatalom szór valami aprópénzt az izgága és kevésbé izgága civileknek, hátha a legelhivatottabbak felcsipegetik azt is.
Mert civilnek lenni jó. Még ha az aktuális hatalom szemében szálka is az ember, de megéri. Hogy miért? Ahogy egy „őscivil” megfogalmazta: „Ne aggódj, bármit is teszel azt a jövőnek teszed!”
képviselő
